Az ifjú vasutas az állomáson lődörög,Nézi, a távolban a gyár kéménye füstölög.Közben pedig már vízzel teli minden kis vájat,Heves eső áztatja eme mérgezett tájat.
A magányos vasutas túl van már nem egy harcán, Esőcsepp helyett most mégis könny gördül le arcán.Nagy szerelmét még mostanra sem…