Megbíztam, hazudtál, megbocsátom egyszer,
Nem tudtam, hogy eljátszod ezt még ezerszer.
Tudtad jól, hogy te vagy nekem a megmentő,
Egy személyben legjobb barát és szerető.

A második hazugság fájdítja fejem,
De mit tehetek, ha őt szereti szívem?
Eljátszom, hogy nem fáj, könnyeim lenyelem,
Kínzó fájdalmat emelt fővel viselem.

Sokadik hazugság, már felkiáltok, "Elég!",
A kapcsolat hazugságok lángjában ég!
Rám néz, vállat von, mint akit ez nem izgat,
Titkolódzik inkább, de nem mond igazat.

Hazug volt a mosoly, hazug, ahogy nevetsz,
Hazudtál akkor, mikor azt mondtad szeretsz.
Hazug volt a bánat, hazug volt a sírás,
Értelmetlen kapcsolat volt, csak ámítás.