Sötét tollától elöntött hirtelen a mámor,
Közelében érzem csak, erős vagyok s bátor.
De a fekete angyal már úgy érzem, nem szeret,
Más férfinak mondja selymes hangján a szépeket.

Fiatal szíve hiszi, valódi álmot követ,
S ezzel együtt egy hatalmas hibát elkövet.
Érzelmeitől gondolja, felvértezte magát,
De a legapróbb hiba megbosszulja önmagát.

Csupán pár keserű év és lehullik a fátyol,
Fekete szárnyaidtól megfosztva, tőlem távol,
Mintha tegnap lett volna, hogy én voltam jobb kezed,
De most csak értetlen bámulok rád, mi lett veled?

Istened felkél, lemossa arcodról a könnyet,
Megkímél és visszaadja neked azt a szörnyet.
Azt, aki még akkor is tiszta szívéből szeret,
De ahogy régen te őt, elárul majd tégedet.