Egy napon, mikor a trehány tótnak semmi dolga nem akadt,
Parancsba kapta, tenni kéne, valami nagyon fontosat,
Magyarul kéne kiírni egypár dolgot, mit törvény diktál,
De magyar-szlovák fordítót bizony, egyet sem talál.

Így azt gondolja a Google Translate, biztos ugyanolyan jó,
Hisz kész kell legyen a szöveggel míg lehullik az első hó.
Az első üveg Borovičkától még csak énekelgetett,
De a másik után magabiztos lett és gépelni kezdett.

Ismert hazai körökben, az az általános nézet,
Nem akarásnak nyögés a vége és megutál egy nemzet.
És ez nem csak afféle, szerény vélemény,
Határozottan állítom, hogy tény, tény, tény.

Ezért mikor kint rossz az idő és csak a Face tolható,
Azon agyalok, Panadolra még két Xanax lenyomható?
Úgy hiszem, talán jobban járnék, ha tökön szúrnám magamat,
Mint elviselni sok „fordítót” és tükörfordításokat.

Mert sok a béna fordító, még több gagyi fordítás,
Katasztrofális fordítás, sok önjelölt fordító.
A végeredmény bűzlik, az olvasó csalódik,
S amíg ez el nem tűnik, a kritikus pofázik!