„Néhány ember olyan, mint az enter. Minden mondata után ütném!” - szól a híres mém, de azt a frappáns címet is adhattam volna, hogy: „Minek az embernek ellenség, ha ilyen barátai vannak.”
Úgy egy évtizeddel ezelőtt a Facebook-os játékok nagy részében csak azok a játékosok segíthettek egymásnak, akik a közösségi oldalon is egymás barátlistáján szerepeltek. Így került az enyémre a következő sztori főszereplője, akit nevezzünk Shreknek. A fiatalember egy ideig követte ama íratlan szabályt, hogy ismeretlenül nem avatkozunk mások magánéletébe, ám ez 2013-ban megváltozott. Az említett év szeptemberében, frissen szakítás után, szükségem volt némi lelki támaszra. Introvert lévén, a Facebook üzenőfalán tettem nyilvánosságra, hogy egy pár kedves, baráti szó most bizony jól esne. Az, hogy ez akkor mennyire volt helyes lépés, vitatható. Nos, Shrek úgy érezte, hogy vadidegen lévén, akit legfeljebb 1-2 játék köt csak hozzám, tudtomra kell adnia, hogy zavarja az, hogy idézem: „a Facebookon sajnáltatom magam”. A posztot ezek után töröltem, majd lezártam magamban a dolgot annyival, hogy biztos a srácnak rossz napja volt és úgy gondolta, hogy talán jobb lesz neki azáltal, hogy egy negatív kommenttel még jobban elrontja az enyém.
Alig egy évre rá, 2014 augusztusában, szinte szóról szóra megismétlődött az előző évi hacacáré. Shrektől újra megkaptam, hogy „már megint itt sajnáltatom magam”. Mivel engem úgy tanítottak, hogy ha jót nem tudok írni, akkor inkább tartsam meg a véleményem, ezúttal gondolatban elkönyveltem, hogy az illető a stílusát tekintve valószínűleg egy tapintatlan barom. Sajnos a fiatalembert akkor nem töröltem a poszttal együtt, így jutottunk el a két héttel ezelőtti történésekhez.
Március 13.-án, azaz a két héttel ezelőtti szombaton Fizess, hogy nyerj! címen jelentettem meg a Magic the Gathering kártyajátékról szóló véleménycikkem, mely az óta törlésre került. Alig két órával a megjelenése után Shrek, akiről az évek során meg is feledkeztem, újra kommentált. Megkaptam, hogy ő bizony 20 éve játékos, hülyeségeket írtam a cikkben, meg még pár „kedves” nyalánkságot. Elismerem, én csak 11 éve vagyok játékos, a könyvekből is csak az Arénát, a Suttogó erdőt és a Letépett láncokat olvastam, a Végső áldozatot pedig még csak nemrég kezdtem, így ellenlábasom a 9 éves tudáselőnyével biztosan sokkal jobban tudja… a mit is? A számadatok a Hasbro és a Wizards of the Coast által közzétett adatok voltak, úgyhogy ha csak ők nem hazudtak, vagy tévedtek, akkor ezek nem lehettek nálam hibásak. A cikk másik fele pedig az én személyes véleményeimet tartalmazta. Nem szeretek formális lenni, de a 460/1992-es alkotmánytörvény 26-os cikkelyének, 2-es bekezdése szerint jogom van szabadon véleményt nyilvánítanom.
Igen, most az említett is mondhatja, hogy neki erre ugyanúgy joga van, viszont én személy szerint ki nem állhatom az olyanokat, akik csak ócsárolni tudják mások munkáját, de egy elismerő szót írni viszont nem. Gondoltam, hogy a fickónak, ha törlöm a megjegyzését, talán finoman tudtára adhatom, mennyit adok a véleményére, de pechemre csak még több, nem kívánt üzenetet kaptam. Mivel nem sokkal ezután a baráti köre megszállta a blogom, továbbá semmi kedvem egy óvodás szellemi szintjén levő felnőttel vitatkozni, végül töröltem a cikkem, a fiatalembert pedig tiltottam.
Most egy kicsit kitérnék az előző cikkre, melyben azt írtam, hogy a MTG egy pay-to-win, azaz fizess-hogy-nyerj játék. Lehet rám ujjal mutogatni, hogy tévedtem, meg nem is, szóval nézzük csak meg mi is váltotta ki a kölcsönös nemtetszést. Ahogy írtam, nagyjából 11 éve kezdtem, akkor még egyetemistaként, akinek nem volt saját bevétele. A kezdő zöld paklimat, ami a mai napig megvan, 15 euróért vettem, akkori körülményeimhez képest nem volt olcsó. Besztercebányai játékostársaim ennek ellenére sorra a padlóra küldtek, a folyamatos gyakorlás ellenére egyszerűen képtelen voltam nyerni. Ekkor kerültek szóba, az ú.n. „boosterek”, azaz a random kártyákat tartalmazó kiegészítő csomagok. 50 euró értékben vásároltam ezeket, a számomra hasznavehetetlen lapokat elcsereberéltem, így sikerült egy valamivel hasznosabb paklit összeállítanom. Az első helyi versenyemen viszont újra csak nagyon csúfos vereséget szenvedtem egy fiatal ellen. A klubtagok később felajánlották, hogy összeállítanak nekem egy személyre szabott, ütőképes paklit, ám amikor közölték ennek árát, az életkedvem is elment. Ennek fényében, kérem, ne állítsa senki, hogy a pénznek nincs szerepe a játékban!