Csibe vagy Nyuszi, ezt a verset csak neked írom,
Az illemszabályokat megtanuld, ezt kívánom.
Te ma alig két méterre mentél el mellettem,
Én hogy téged nem látlak, legalább nem tettettem.

Nem kérem, hogy szeress, hisz én is szívből útállak,
Máskor tégy eleget pár etikai szabálynak.
Több mint három év, sőt, majdnem négy, biz hosszú idő,
Ne színlelj, még ha nincs is számunkra közös jövő.

Évekig hazudtál, de add meg a tiszteletet,
Hiszen neked írtam jó pár újkori versemet.
Miattad gyötört „Nyugtalanság”, egy „Spicli” voltál,
„Bibét”, „Porzót” írtam és hogy fenyeget a halál!

Szabad vagy, felőlem bármikor bárhova mehetsz,
De párszor még összefutunk, abban biztos lehetsz.
Állomáson állva látsz engem állni vagy jönni,
Kedvelhetsz vagy utálhatsz, de tanulj meg köszönni!