Fáradtan hazafelé ballagok némán,
Egyszercsak valaki megszólít az utcán.
Fiatal hölgy kérdi őt meg se ismerem,
Hát gondolkodnom kell, mire felismerem.

Kedvesen néz, mosolyog a félhomályban,
Beszélgetünk jót a Váralja utcában.
Kiskorú, alacsony hölgy, vállamig se ért,
De a komoly témákhoz nagyon is jól ért.

Azt mondja, csak csavarog Érsekújvárban,
Gyakran teszi, egyedül, az éjszakában.
Elmondja panaszát, nagyon is megértem,
Elmondom én is, hiszen már megígértem.

Eszembe jutnak dolgok, emlékfoszlányok,
Tudja ő is, milyenek a mai lányok.
Azt válaszolja: "A verseid imádom!"
Ezért ezt a verset csak neked ajánlom.

Jól esett a bók, boldog lettem azonnal,
Bármikor fordulhatsz hozzám bizalommal.
Mert amíg élek a művek el nem fogynak,
Hisz örülnék újra annak a mosolynak.

Hideg szél fúj, hívnám magammal teára,
Legyint, azt mondja, annak megvan az ára.
Ölelés, egy fotó és utunkra megyünk,
Remélem drága, mihamarabb ütközünk.