Eljött végre életembe a változás,
Mert oly csodás volt veled a találkozás.
Magyarázd el, hogy hol késlekedtél eddig,
Miért hagytál szenvedni eddig a percig?

Sebaj, hiszen most már csak téged szeretlek,
Magam mellől már soha el nem engedlek.
Látom már magam előtt, ahogy sétálunk,
Útközben fagyira, kávéra megállunk.

Programunk legyen mozi, túra, billiárd,
Együtt töltött percekből legyen milliárd.
Napunk múzeumban, esténk a színházban,
Az éjszakát pedig csak egymás karjában.

Rengeteg gyönyörű emlék, úgy várom már,
Hála neked a szívemben tombol a nyár.
Megajándékozlak egy eszményi mával,
S te egy nap meglepsz majd egy kisbabával.

Régen sokat csalódtam az emberekben,
Inkább elbújtam a betűrengetegben.
Itt az idő, ideje végre kimászni,
Beleölt hitemmel nem fogok hibázni?

Ha meghalna az érzelem, vele halok,
Kezdődnének elölről újra a bajok.
Hogy esetleg megtörténjen, én nem hagyom,
Veled lenni, ez az egyetlen óhajom.