Azt állítod, hogy jobban szerettél engem,
De mutass egy valamit, mit tettél értem? 
Nem tudom, ezek után miben reménykedsz,
Ha a kopasznak nem kellesz, visszatévedsz? 

Megmondom, hogy én teérted mit csináltam,
Bármit akartál, mindig kedvedben jártam. 
Lakást vettem, kifestettem, berendeztem, 
Közös életünkre lélekben készültem. 

Három év után hirtelen elengedtél,
Egyből a szerelő pasid után mentél.
Könyörögtél, és én visszafogadtalak,
Senki másnál jobban nem akartalak.  

Az első akadálynal hátat fordítottál,
Amint tudtál rögtön más karjába bújtál.
Elengedtelek, nem szerettél, éreztem,
Egy undormányt csókolsz, tehát nem tévedtem.  

Én voltam a te lelki társad, a párod,
Inkább nekem mondtad volna el, mi bajod.
Neked csak a tardoskeddi, meg a drogos,
Azt sem tudod, kinek vagy igazán fontos. 

A tested nekem most már csak trágya, méreg,
Össze-vissza járt már benne az a féreg.
Bottal sem érnék már ezek után hozzád,
Ha könyörögnél sem mennék már férjnek hozzád. 

Inkább innék minden nap tömény sósavat,
Vagy ne csússzon le torkomon többé falat,
Mintsem, hogy újra ilyen dolgot engedjek,
Ilyen hitvány nő miatt ennyit szenvedjek. 

Bár jól tudod, hogy most is téged szeretlek,
És, hogy téged el nem könnyen felejtelek.
Egyszer majd rájössz, az élet nem csak játék,
Erre oktattalak én is, és anyadék.