Bűnös, ki reggeltől estig alkoholban ázhat,
De ha bármi rosszul sül el, fia kit hibáztat.
Bűnös, ki erejét az ártatlanon kiadja,
Bűnös az is, ki látja ezt és szó nélkül hagyja.

Bűnös az, akinek csurig tömve van a feje,
De annyira, hogy egy falat sem férne már bele.
Még most is nevet rajtam, hogy nem voltam jó párja,
De a jövőben ő az, kit a szenvedés várja. 

Bűnös az, ki már nem keres, én már nem kérdezem,
Hiszen én az ő szemében már nem is létezem.
Azóta lehet, hogy már egy új obsitos várja,
Ó, bár tudná, hogy egy nága harcosnak nincs párja.

Bűnös az, aki szerelmének a sportot veszi,
De később kislánnyal jegyesét boldoggá teszi.
Játszik, mert valamikor a pályán ő volt az ász,
De egy nap neki is kudarcba fullad majd a nász.
 
Bűnös az, ki hamis szerelmével hiteget,
Nem is figyel, mert közben süti a kenyereket.
Én szerettelek, te nem szerettél engem viszont,
Kár volt annak idején elkezdeni a viszonyt.

Bűnös az, aki igaz szerelmének hazudik,
Ha ő már neki nem kell, egy kopaszon vonaglik.
Szellemet látok a ház előtt, elönt a bánat,
Tudd, önző tetteidre soha nem lesz bocsánat.

Bűnös a szeretőm, csak az ágyban érzett vágyat,
Bűnös a taxis lány, sörben szabta meg az árat.
Bűnös a varrónő, segítem, mégse ismer meg,
Bűnös minden nő, ki látásból ítél engem meg.

Bűnös vagyok én is, mindhiába vagyok író,
Egy nap elítélnek, de most én vagyok a bíró.
Bűnös figyelj, akár a bárányt vagy kecskét imádd,
Hogy a felperes valaha megbocsásson, ne várd.