A szerelem kínoz,évekig fáj, mindig gyötör,
Kínozza tested, megöli lelked, kerékbe tör.
Megannyi emberi kínból, viszont egy a való,
Okozza veszted, a szerelem nem neked való.

Hallgatni, „Nem vagy az esetem!”, fárasztó kissé,
A „Más kell!” sem válik századjára kellemessé.
Kérlek, Istenem, mondd el, miért pont nekem jár ez?
Hisz nem tettem semmit ellened, fárasztó már ez.

Ezért könyörgöm érted, egyetlen drága babám,
Ajkad érinthessem, fontosabb vagy, mint a hazám.
Szívem is keservesen zokog, ha rád gondolok,
Te nem leszel enyém, én pedig lassan meghalok.

Az Isten megbocsát, megért és sajnál is engem,
Sajnálom, életem lepergett, semmit sem tettem.
Remélem, megbocsátasz eljövendő tettemért,
Hazudtad, hogy szerettél, követsz, a Sors utolért.