Valamennyiünk számára evidens, hogy a rasszizmust megszüntetni teljes egészében lehetetlen. Maga a jelenség nem velünk születik, a társadalomban fellelhető egyenlőtlenségek, a média és egyes individuális személyek terjesztik. Ezt semmi sem bizonyítja jobban, mint a gyerekek. Ha megnézzük őket, láthatjuk, hogy a legkisebb előítélet nélkül játszanak eltérő bőrszínű társaikkal.
Nos bár képzelt államunk, Utópia sem volt képes megszabadulni a rasszizmustól, jelentősen csökkentette az emberek közti gyűlölködést, méghozzá a pozitív diszkrimináció eltörlésével. Mi is az a pozitív diszkrimináció? „A szociológiában a pozitív diszkrimináció, hátrányt csökkentő megkülönböztetés csoportra, személyre vonatkozó jogi, adminisztratív vagy egyéb segítséget jelent, melyre a csoport vagy személy valamilyen szempontból a többséghez képest hátrányos helyzete ad okot. Indítéka a domináns egyén vagy csoport együttérzése, megértés illetve a másik fél követelése vagy tiltakozása a gazdasági és társadalmi igazságtalanság ellen. Szándéka a szolidaritás, az embercsoportok közötti gazdasági vagy társadalmi igazságtalanság enyhítése, vagyis az esélyegyenlőség megteremtése.”
Nos, ezzel a való világban nem ott van a probléma, hogy segítünk a másik emberen, hanem, hogy eme csoport egyedei rendszeresen visszaélnek helyzetükkel. Gyakran emlegetem az ilyen élethelyzetek vitatásánál George Orwell Állatfarm című regényének egyik szállóigéjét: „Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.”
Mit is ért el Utópia a pozitív diszkrimináció megszüntetésével? Ahogy korábban is már említettem, ez a fiktív állam nem pazarolja felesleges dolgokra a pénzt, ezzel növeli a polgárok komfortérzetét, elégedettségét és életszínvonalát is. Ahogy már szó esett róla, Utópiában rendkívül alacsony a munkanélküliség. Az állam biztosít a polgárának tanulmányai befejezése után munkahelyet, amennyiben nem él vele, nem jogosult semmilyen anyagi segélyre (Lásd még: A Megoldás, 4. Rész – Utópia iskolái).
Képzelt államunk a friss párokat lakással támogatja. Ebben élhetnek, nevelhetik utódaikat, majd miután azok új helyre költöztek, a szülők pedig elhaláloztak, a helyiséget egy új fiatal pár kapja meg, és ez így megy tovább. Amennyiben valamelyik polgár abban reménykedik, hogy ha tönkreteszi az így szerzett lakást, és majd újat kap, sajnos el kell, hogy szomorítsam. Ez esetben az állam kifizetteti polgárával a keletkezett kárt, illetve akár megvonhatja tőle abban lakhatási jogát.
Továbbá az állam minden családnak csupán 2 gyerekért fizet támogatást, mivel amúgy is egy családban legfeljebb 2 gyerek megengedett. Ennek oka a túlnépesedés kordában tartása, mely jelenleg is egyike a való világ globális problémáinak. Drasztikus megoldásnak tűnhet megszabni az embereknek, hogy hány gyerekük lehet, viszont az emberiség kb. 4 milliárdos létszámmal lenne képes az ideális fennmaradásra, és mint tudjuk, ez a szám lassan kétszer ennyinél tart.
Ami pedig talán a leglényegesebb, rassztól függetlenül a törvény és a büntetési rendszer mindenkire egyenlően érvényes. Felháborítónak tartom, hogy bizonyos népcsoportok képviselői sokszor a rasszukra való tekintettel jelentősen enyhébb pénz- és letöltendő börtönbüntetést kapnak, mint egy átlag polgár. Persze ez a jelentősebb média- és politikai személyiségeknél is így van, de erről bővebben majd egy másik alkalommal. Tartsanak velem akkor is.

Folytatás következik.