Ígéretemhez híven, ebben a részben az igazságszolgáltatás hatékonyságát fogjuk megvizsgálni. Kezdjük rögtön azzal, hogy bár Utópiában jelen vannak a börtönök, ezek nem azokat a feladatokat látják el, mint a való világ hasonló intézményei. Ez azért van, mivel fiktív államunkban nincs letöltendő börtönbüntetés. Miért? Talán ebben a világban mindenki szent és bűnöktől mentes?
Szlovákiában jelenleg megközelítőleg 9000 elítélt van. Ez a szám globálisan magában foglalja a férfiakat, nőket, kiskorúakat. Államunknak 40 euróba kerül naponta egy elítélt. Tessék nyugodtan velem számolni, ez összesen 360 ezer euró naponta, illetve 131,4 millió euró évente. Jelen esetben nem csupán az anyagiakról van szó, de arról is, hogy a büntetésnek példaértékűnek kéne lennie az elkövető számára. Az ilyen témájú beszélgetéseknél gyakran hozom fel Anders Behring Breivik norvég sorozatgyilkost, akinek 77 élet elvétele szárad a lelkén. A büntetése 21 évi börtön, egy olyan intézményben, ahol a cellája jobban be van rendezve, mint jó néhányunk lakása. Persze mindenkinek meglehet a saját véleménye erről, én itt úgy érzem, az igazságból csak gazság lett. A múltban ezzel szemben például bevett szokás volt a tolvajoknak a kezét levágni. Ezt persze manapság nem alkalmazhatjuk, mivel az lakosság fele fél kézzel járna az utcán, de lássuk be, példaértékű volt és jó indok, miért ne vetemedjen valaki lopásra.
Mivel is büntet tehát Utópia, ha a börtönbüntetés itt megszűnt? Nos, a kisebb kihágások, bűncselekmények után pénzbüntetés jár. A Megoldás első részében megemlítettem egy hajléktalannal való esetemet, akit potyautasként nem érdekelt különösebben, hogy kihágást követett el, mivel pénzbüntetésre nem ítélhették. Az ilyen esetekben fiktív államunk közmunkára ítéli pénzel nem rendelkező polgárait. Persze hasonló büntetésre számíthatnak például a szemetelő vagy graffitizó egyének is, akiknek szemétszedés, falfestés a jól megérdemelt büntetésük.
Mi a helyzet azokkal, akiknek tettük sokkal súlyosabb, mint például akik erőszakos cselekményre vetemednek? Stanley Kubrick Mechanikus narancs című filmjében a főszereplőn alkalmazott erőszakos módszer nem tűnhet túl humánusnak, de tény, hogy a fájdalom okozásával az ember agyába berögződik, hogy miért nem szabad bizonyos tetteket véghezvinnie. Élő példa erre továbbá egy meg nem nevezett, volt pszichiáter módszere, aki páciensein testi fenyítést alkalmazott. Bár ez sem volt egy humánus eljárás, igencsak effektíven gyógyította meg több kleptomániás és nimfomániás betegét.
Végül pedig térjünk ki a halálbüntetésekre, ami Utópiában igenis jelen van. De ne gondolják, hogy ez méreginjekcióval történik, esetleg bármilyen fájdalomcsillapítással. Tudom, most azt gondolhatják, hogy végletekbe menő ez a gondolatmenet, de hallgassanak meg ezzel kapcsolatban egy másik történetet. Pennywise, a gyerekeket gyilkoló bohóc karaktere az „Az” című regényben, és annak filmadaptációjában nem csak a képzelet szüleménye. John Wayne Gacy, akit csak „Gyilkos bohócként” említenek, 1972 és 1978 között erőszakolt meg és kínzott halálra fiatal férfiakat. Végül 33 gyilkosságot bizonyítottak rá, de valószínű, hogy az áldozatainak száma ennél magasabb. Miután 14 évet várt a halálbüntetésre, 1994-ben méreginjekcióval végezték ki, fájdalommentes halála volt. Sajnos ez nem mondható el fiatalkorú áldozatairól, akiket fojtogatott vagy halálra késelt.
Maradt e még valami, ami képzelt államunkban fejlettebb, mint a való világban? Kiderül a következő részben.

Folytatás következik.