Eddigi összehasonlításokban sokszor azt figyelhettük meg, hogy Utópia hol és mennyi pénzt spórol meg. Ezúttal azonban egy olyan területre érkeztünk, ahol eme állam soha, semmilyen körülmények között nem spórolna: az egészségügy, a szociális élethelyzetek és azok vitatott kérdései.
Vegyük először az orvosoknak járó „juttatásokat”. Hívjuk akárhogy: csúszópénz, hálapénz, tiszteletdíj, valamennyien tudjuk, hogy miről van szó. Az itteni orvosoknak szigorúan tilos bármit elfogadniuk pácienseiktől. Vitatott, hogy ez korrupciónak számít e, de tény, hogy csupán azért, amiért elvégzi a dolgát, nem jogosult semmilyen plusz pénzre, ajándékra, stb.
A hibák elkerülésére szintén nagy hangsúlyt fektet képzelt államunk. Az olyan, és ahhoz hasonló, ismétlődő orvosi hibák, mint a nyitrai kórházban nemrég megtörtént térdkalácsműtét-incidens komoly kivizsgálást vonna maga után. Megvizsgálnák, hogy a hibát elkövető személy képes e egyáltalán tovább végezni a munkáját, gyakran fogyaszt e alkoholt, vagy él e más tudatmódosító szerrel. Ezzel szemben nézzük meg, mit tesz a szlovák egészségügy? Kifogásokat keres, hogy minél hamarabb elcsituljon a vihar e kellemetlen ügy körül.
Most nézzünk egy kicsit kényesebb témát. Megoszlik a vélemény az eutanázia körül, hogy mennyire jogos, vagy gyilkosságnak számít e. Személyes meglátásom szerint minden embernek joga van döntenie a sorsáról, főleg ha valamilyen oknál fogva tartós fájdalmaknak van kitéve. Az eutanázia elfogadásával Utópia egy fájdalommentes, asszisztált rendszert hozott létre, hiszen jobban belegondolva, ha valaki öngyilkos próbál lenni a testi-lelki nyomás hatására, az megteszi.
Hasonlóan megosztó téma az abortusz kérdése is. Ez bár Utópiában megengedett, feltételekhez kötött. Amennyiben a gyerek fizikai hibával rendelkezik, azaz élete során csak terhére lenne környezetének, az eljárás jogos. Hasonlóan jogos a beavatkozás abban az esetben, ha a nőt korábban megerőszakolták. Itt zárójelesen megemlíteném, hogy a szexuális erőszakot elkövető egyéneket szerintem joggal kasztrálhatnák, vagy legalább büntetésképp vaszektómiát alkalmazhatnának rajtuk. Visszatérve a terhesség-megszakításhoz, az olyan eseteknél, mint amikor tizenéves lányok teherbe esnek, „baleset volt” címszó alatt, a beavatkozás egyáltalán nem indokolt.
Csodás dolog, mikor két ember, miután összekötötte életét, elhatározzák, hogy gyerekeket szeretnének. Mint már A Megoldás 5. részében megemlítettem, fiktív államunkban, a családban legfeljebb két gyerek a megengedett a túlnépesedés elkerülése érdekében. Emellett a szülőknek egy pszichológiai és fizikai részből álló alkalmassági tesztet kell teljesíteniük. Ennek célja nem más, mint a gyerek megóvása az esetleges erőszakos környezettől. Sokszor szorítja el a szívemet az olyan esetek, ahol a „szülők” halálra éheztették vagy halálra kínozták védtelen gyermekeiket. Az ilyen esetekben a kiszabott büntetés mellett a vétkes személy/személyek automatikusan sterilizálásra kerülnek.
És mi a helyzet az elhagyott, nem akart gyerekekkel? Utópiában nincsenek gyerekotthonok, de akkor mi van helyette? Nos, ahogy feljebb olvashattuk, hogy ha valaki szodómia közben teherbe ejti partnerét, nem jogosult a terhesség megszakítására. Miután a gyermek megszületett, a biológiai szülők örökbe adhatják egy olyan párnak, akiknek esetleg nem lehet gyerekük, viszont ez esetben 1 évig kötelesek a csecsemő anyagi ellátását fedezni.
Köszönöm, hogy elolvasták, tartsanak velem legközelebb is.

Folytatás következik.