Míg sebzett vadként a sűrű erdőt járom,
Már nem hiszem el, de még megmentőm várom.
Szívem ugyan félig halott, de még érzek,
Megment e valaki mielőtt elvérzek?

Megtorpanva, közelből csobogást hallok,
Kis völgyecskében folyó vizet pillantok.
Patak hideg vizébe mártom szívemet,
Lehűtsem vele végre sajgó lelkemet.

Iszom egyet, majd nagy nehezen felállok,
A véget nem érő útnak nekivágok.
Könnyes arcom egy heves zivatar mossa,
A gyomromat pedig már éhség mardossa.

Csillan szemem, egyszer csak éles fényt látok,
Kicsit messzebb egy gyümölcsbokrot találok.
Áfonya tán vagy nadragulya mit eszem,
Csillapítja éhségem minden egyes szem.