1991. január 8.-án születtem, Érsekújvárban. Csonka családban nőttem fel, ami kihatással volt az egész életemre. Édesanyám sokat dolgozott már akkor is, hogy meglegyen a mindennapi kenyerünk, így fiatal éveimet gyakran töltöttem a nagymamámmal, vagy a nénikém, illetve unokatestvéreim társaságában.
1997 szeptemberében megkezdtem tanulmányaimat az érsekújvári Czuczor Gergely Alapiskolában, majd 2001ben átléptem az érsekújvári Magyar Tannyelvű Gimnáziumba (2006-tól Pázmány Péter Gimnázium), nyolcéves képzésre. Sajnos nem emlékszem rá, hogy mi motivált erre a lépésre, de valószínűleg az egy évvel korábban befejezhető középiskola gondolata ösztönzött. Antiszociális viselkedésem már akkor is jelen volt. Nem igazán követtem évfolyamtársaim hóbortjait a szexuális és társadalmi korai felnőtté válás útján. A tény, hogy már akkor is kilógtam a sorból, ösztönözte szadista osztálytársamat, Patrikot, hogy zaklatásával még jobban eltávolodjak az emberektől.
Életem egyik első komolyabb traumája akkor ért, amikor 2005 nyarán tragikus hirtelenséggel elhunyt nagyapám húga, akivel közeli kapcsolatot ápoltam.
2009-ben végül sikeresen befejeztem középiskolai tanulmányaimat, személy szerint úgy gondolom példásan leérettségiztem magyar, szlovák és angol nyelvből, valamint történelemből. A nyár végén ismerkedtem meg első szerelmemmel, Enikővel, akihez fűződtek ugyan korai verseim, de ezeket nem hoztam még nyilvánosságra.
Ugyanebben az évben felvettek a besztercebányai Bél Mátyás Egyetemre, angol-magyar tolmács és fordítói szakra. Sajnos hamar rájöttem, hogy a korrupt és nacionalista rendszer ezt az intézményt is a markában tartja, így végül 2011 januárjában elhagytam az egyetemet.
2011 áprilisában felvettek az érsekújvári rendőrség közlekedésfelügyeleti irodájába, ú.n. abszolvensi praxra. Tulajdonképpen egyfajta brigádmunkáról volt szó, rendszámtáblák és a járművek nyilvántartásával teltek a napjaim.
Sajnos nem élvezhettem sokáig az egyszerűnek mondható irodai életet, mivel 2011 májusában nagymamámtól is örök búcsút kellett vegyek.
2011 őszén újra egyetemi tanulmányokba kezdtem, ezúttal a komáromi Selye János Egyetemen, angol-magyar tanári szakon. 2012 februárjában megromlott a kapcsolatom a barátnőmmel, ami szakítással végződött. Szinte azonnal belépett az életembe a második szerelmem, Denisa. A viszonylag hosszúnak mondható kapcsolatból nem született sem prózai, sem lírai művem. 2012 nyarán elhagytam az egyetemet, és munka után néztem. Kezdetben az egyik biztosítási cég alkalmazottja voltam, de hamar otthagytam az ügynöki pozíciót. 2013 nyarán végül véget ért második kapcsolatom is, amit eléggé nehezen viseltem.
Ősszel újra rám kacsintott a szerelem egy többé-kevésbé sikeresnek mondható teniszcsillag, Katalin személyében. 2014 márciusában az állami vasúttársaság teherszállítási részlegén kaptam munkát, tolatóként, ahol jelenleg is dolgozom. Sajnos a kapcsolatom még annyi ideig sem tartott, mint az előző. Nem egész egy év után véget ért és az előzőhöz hasonlóan ez sem hozott irodalmi gyümölcsöt az életembe.
2015 januárjában ismerkedtem meg plátói szerelmemmel, Brigittával. Bár később folytattunk ugyan egy meglehetősen unalmas, nagyjából két hónapos távkapcsolatot, irodalmilag ő sem ihletett meg. Itt szeretném megjegyezni, hogy valamennyi hölgyről tettem rövid említést Szerelmek című versemben.
A legnagyobb változást az életembe a 2015 májusában megismert Viktória hozta el. Kapcsolatunk alatt több, eddig meg nem jelentetett, prózai művem főszereplőjeként alkalmaztam a róla mintázott karaktereket. Hullámzó kapcsolatunk végül 2018 szeptemberében ért véget, ezután nem sokkal nyitottam meg a blogomat és kezdtem tömegesen, versek formájában kiírni a bánatomat magamból. A verseim jelentős többsége a lány iránt érzett sóvárgás és haragom kitörése, de szinte valamennyiben található rá illő utálás. Szlovák barátaim kérésére saját magam fordítom verseim, egyelőre mondhatni sikeresen.
Tisztelt olvasó, köszönöm, hogy időt szánt életem rövid történetének elolvasására, remélem a jövőben is figyelemmel kíséri majd munkásságomat.