Miért olyan nehéz látható változást hozni az emberek számára? A válasz az agyban található. A megszokottság egyfajta biztonságérzetet nyújt az embernek. A változás, az „új”, a legtöbb embert elbizonytalanítja, vagy félelemmel tölti el. Ha csak egyéni szinten vesszük, akkor is jól látható eme jelenség. Gondoljanak bele, például milyen nehéz az embernek magát rávennie, hogy változtasson az életmódján, többet mozogjon vagy megvonja magától a káros szenvedélyeit (kávé, alkohol, cigaretta, stb.). A társadalmi szinten történő hasonló jelenséggel pedig a tudomány történelme csak úgy hemzseg. Gondolok most azokra a tudósokra, akiknek a felfedezéseit elutasították, mondván, hogy az szemben áll a Szentírással.
A hit úgyszintén egyfajta komfortzónát hoz létre az emberek agyában, ami az emberi közérzetet tekintve egy pozitív jelenség. A baj ezzel csupán annyi, hogy a Bibliát egy hibátlan enciklopédiának vélő társadalom megakasztotta a tudomány fejlődését jó pár évszázadra. A Távol-Keleten, Kínában, több száz évvel a nyugat előtt ismertek és használtak rengeteg olyan találmányt, mely megkönnyítette az életüket, mind a mezőgazdaság, a harcászat, a kémia és a biológia terén is. Csupán összehasonlításképp említeném meg, hogy a vallás, mint olyan, itt is jelen volt, mégsem szabott gátat a tudomány fejlődésének.
Tulajdonképpen mi is az a „Megoldás”? Az én meglátásom szerint az előző részben felsorolt jogi és ökonómiai rendszer teljes átgondolása és teljes mértékben a közjóra fordítása. Ezt egy önkéntesekből álló mikrotársadalommal kéne letesztelni, és amennyiben ez működik, folyamatosan bővíteni és applikálni.
De ne szaladjunk ennyire előre. Mik is azok a mikrotársadalmak? Tulajdonképpen minden nagyobb közösségben levő kisebb közösség mikrotársadalomnak tekinthető. Például, egy család is egy mikrotársadalom, mivel a közösségben belül egy kisebb közösséget alkot. Némely ilyen közösségek hatalmas lépésekre voltak képesek és otthagyták nyomukat a történelem talajában. Ilyenek voltak például a katolicizmus, vagy ehhez hasonlóan a reformáció létrejötte, nagyjából másfél évezredre ezt követően. Ezek az idő múlásával több száz, ezer, millió követőt találtak, bizonyítva ezzel ideáik hatékonyságát.
Vajon van e köze a társadalom létszámának, annak sikerességéhez? Nos, bizonyos szinten mindenképp, de világunkban több olyan mikrotársadalom is létezik, melyek bebizonyították, hogy képesek kis létszámuk ellenére  részlegesen, vagy teljesen önállóak lenni. Különösen figyelemreméltóak az Indiai óceánban található Északi-Szentinel sziget lakói, a szentinelézek, akik a modern világgal a mai napig nem hajlandóak kapcsolatba lépni. Pontos lélekszámuk, nyelvük, kultúrájuk és eredetük emiatt ismeretlen, viszont kimutatható, hogy zárt közösségük tökéletesen működik a modern ember beavatkozása nélkül is.
Úgy tűnik, a modern embernek van még mit tanulnia, de vajon tudunk e tanulni a múltból és a jelenből egy szebb, jobb jövő érdekében? A következő részben kiderül.

Folytatás következik.