Engedjék meg, hogy munkám egyfajta koraérett gyümölcseként meghívjam Önöket egy képzeletbeli utazásra. Egy országot fogunk meglátogatni, nevezzük nemes egyszerűséggel Utópiának. Területét, lakosságát, földrajzi elhelyezkedését tekintve megegyezik a mai Szlovákiával. A legjelentősebb különbség viszont a két ország között, hogy itt más társadalmi körülmények uralkodnak. Először is a parlamentet szeretném megmutatni Önöknek, majd összehasonlítjuk a mai Szlovákiával.
Először is, Utópiában nincs pártrendszer, valamennyi képviselő független. Hogy miért van ez így? Mivel itt minden politikában tevékenykedő személynek kötelessége a közjó. Itt minden politikus elsődleges célja, hogy képviseljen minden nemzetiséget, rasszt és nemet, kivétel nélkül. Amennyiben természetesen bebizonyosodik, hogy nem ezt teszi, úgy azonnali hatállyal eltávolítandó a hivatalából. Nos, ez köznyelven nagyjából annyit takar, hogy amennyiben a nép elégedetlen a helyzetével, akkor az éppen hatalmon lévő egyénnek/egyéneknek kötelessége javítani rajta, ellenkező esetben kénytelen(ek) lemondani a hatalomról.
Második jelentős eltérés, hogy Utópiának öt vezetője van, valamennyien egy főiskolát végzett személy átlagkeresetéért dolgoznak. Ebből egyikük az elnök, a másik négy képviselő. Az elnök mellett helyet foglaló négy képviselő, kivétel nélkül, két férfiból és két nőből áll, ezzel fenntartva a közigazgatásban a nemi egyenlőséget. A négyévente megrendezett választásokon, a következő elnököt a nép a korábbi négy képviselőből, szavazással választja ki, majd újabb szavazással dönt az új képviselőkről.
Itt visszatérnék a jelenlegi Szlovákiai helyzetre. Itt a parlament 150 képviselőből áll. Ha a jelenlegi fizetésük vesszük csupán, valamennyien 1961 eurót keresnek (ebbe nem számítottam bele a 2019-ben tervezett, 1000 eurós megemelésről szóló javaslatot), ez kérem kerekítve 3530000 euró évente. Ha még ezen belül számításba vesszük az elnök, alelnök, stb. pótjuttatásait, kerekítve 13000 euró kiadás évente. Az egyéb privilégiumokba (szolgálati autók, filléres ebédek), és azok anyagi értékébe, amiket az említett személyek kapnak, nem szeretnék mélyebben belemenni. Nos, ha bőkezűen is „csupán” 3500000 eurót számolok, Utópia már itt hatalmas lépéssel Szlovákia előtt van, mivel a pénzherdálás helyett a valódi szükségletekbe fektetnek az önös érdekeiket félretéve.
De ha már anyagiak, hogy is néz ki a bérezés Utópiában? A hiedelemmel ellentétben sok munkalehetőség kínálkozik nálunk is, természetesen nem mindenki menne el futószalag mellé dolgozni vagy az utcát söpörni. Utópiában minden, iskolai tanulmányait befejezett embernek, amennyiben az illető képtelen elhelyezkedni, az állam munkát kínál. Ezt egy erre szakosodott hivatal végzi, amely a személy képességei, tudása alapján a lehető legmegfelelőbb munkahelyet biztosítja be. Amennyiben az illető ezt elutasítja, onnan kezdve nem jogosult az állam által biztosított segélyekre. Természetesen egy szaktudással, egyetemi diplomával és egy alapműveltséggel rendelkező egyén fizetését itt sem hozhatják egy szintre. De arra lehetne e mód, hogy a műveltségi szintet megemeljük? Meg e hozható az ember tudásszomja? A következő részben kiderül.

Folytatás következik.