A báránybőrbe bújt farkas ördögi lény, 
Semmi sem érdekli, semmilyen teremtmény.
Vissza nem foghatja őt semmiféle lánc,
Neki csak az fontos, hogy legyen buli, tánc.

Elcsábít, könyörög mézesmázos hanggal,
S ha nem kapja meg, rád ordít haraggal.
Bármit megtesz, hogy hódítson némi teret,
Ha muszáj, azt is behazudja, hogy szeret.

Fennhordja orrát, mert, hogy „övé az érdem”,
Mit tettél le eddig az asztalra, kérdem?
Más farkas azt mondta, meglesz minden vágyad,
Nem kell más hozzá, csak tedd szét a két lábad.

Lustálkodj, szórakozz, élvezd ki, hogy lehetsz,
De ne merd újra állítani, hogy szeretsz.
Mosolyoghatsz, de én nevetek majd rajtad,
Ha majd egy fiatal elveszi hatalmad.