Különös világ ez, hisz létezik mérték,
De bármit kapj is, neked semmi sem érték.
Nem egyszer kedvességből tömtem meg szádat,
Hálád annyi, hogy elfordítod orcádat.

Mikor fejed fájt, én neked gyógyszert adtam,
És ugyanúgy hálából semmit sem kaptam.
Megszomjaztál, azonnal a boltba mentem,
Magam sem értettem ezt miért is tettem.

Szemedben nem vagyok, csupán csak szörnyeteg,
Nem látod, hogy beteg a lelkem, gyermeteg.
Mennyi elpazarolt idő, kárba ment tett,
Te azt szereted, ki érted semmit nem tett.

Elítélnek, mielőtt megismernének,
Bántanak, ahelyett, hogy segítenének.
Miért van ez így, te mondd ezt meg énnekem,
Mondd, mit kell tennem ellene, én megteszem.