Elárulom, hallgasd, szegény legény búját,
Szerelme nem ismeri a szavak súlyát.
Hogy tetteinek nem lesz következménye,
S hogy gondtalan életet él majd lénye. 

Hogy két szép szeme miatt bármit megtehet,
Ha kívánja, egy életet tönkretehet.
Eltékozolhatja más spórolt vagyonát, 
Imáért cserébe istene megbocsát. 

Ébredj, szép hölgy, a csalfa álom véget ért,
Tékozló leány a párjához hazatért.
De a férfi egyre csak fejét csóválja, 
Vadidegen emberként tért haza párja.

Ez nem az a lány, akinek régen bókolt,
Kit ő szívből szeretett, őszintén csókolt.
Aki neki a világnál is többet ért, 
S ki örökké tartó szerelmet ígért.