Figyelem! Az alábbi szövegben a nyugalom megzavarására alkalmas vizuális történetleírás következik, mindenki csak saját felelősségére olvassa!

A minap kaptam kézhez egy, a Megoldásról szóló „kritikát”, már ha annak lehet nevezni, a kapott lekezelő stílusú szöveget. Ettől függetlenül, kedves olvasóm, nem szeretném, hogy azt érezze, nem veszem komolyan, sőt, ezt a kiegészítést pont az Ön kedvéért bocsátom ki.
A Megoldás című 9 részes sorozatom, mint ahogy korábban is írtam, vegyes fogadtatást kapott. E tanulmány tényeket, és az én személyes véleményeimet, tapasztalataimat tartalmazza. Az hogy valakinek a véleménye az enyémmel nem egyezik, jogos, mivel jobbára társadalmat megosztó témákat hoztam fel valamennyi részben. Akármilyen másság a társadalmon belül potenciálisan konfliktust szül. Gondolok itt az eltérő bőrszínre, vallásra, szexuális beállítottságra, vagy akár arra, hogy az Ön szociális életről alkotott elképzelései, nézetei másak, mint az enyémek. Amire rá szerettem volna világítani, hogy a világi problémákat csak azután lehet majd hatékonyan kezelni, miután a társadalmon belüli gondokat a minimálisra csökkentettük. Az embereknek meg kell érteniük, hogy a számunkra létező világot, csak összefogással lehet megmenteni, ez pedig nézeteim szerint egy közjóra épített egyenlő társadalmon alapul.
Most pedig szeretnék a kritikára reagálni. Először is, azt kérdezte Ön tőlem, istennek képzelem e magam. Szerintem azért, mert egy tanulmányban kulturáltan leírtam a szabad szó jogán a véleményem, az még nem azonos azzal, hogy istennek hinném magam. Tanult ember vagyok, sokat olvasok, tudástáram napi szinten igyekszem bővíteni.
Másik hozzászólása, hogy az abortuszról és eutanáziáról alkotott véleményem, idézem: „hülyeség”. Sajnálom, hogy ezt nem fejezte ki bővebben, mivel így nem tudom, hogy mi nem tetszik Önnek benne. Elolvastam volna, hogy ezt személyes rossz tapasztalatából, esetleg vallási moralitásból kiindulva írja e. Viszont szívesen megkérdezném Öntől, az abortuszt elítéli, de bemenne egy gyerekotthonba, hogy egy olyan gyereket fogadjon örökbe, akit a biológiai szülei nem akartak? Látott betegen született csecsemőt, mert az anyja fogassal vagy vegyszerekkel próbálta sikertelenül elvetetni? Esetleg eljönne velem a helyi szociális otthonba, etetni, öltöztetni a rendellenességgel született embereket? Látott már 60 éves szülőt, ahogy a 40 éves, gyermekbénulásos fiát minden reggel az otthonba viszi?
Az eutanáziáról: Gondolom, tudja, hogy aki nem bírja a testi, lelki fájdalmat, az önkezével úgyis véget vet az életének. Látott már embert, ahogy halálra gázolja a vonat? Vagy egy olyat, aki leugrik egy magas épület tetejéről? És abba belegondolt már, hogy ha ezt bárki, akár kiskorú, vagy felnőtt látja, több heti, havi, akár életre szóló lelki traumát okozhat nála?
Ezúton szeretném minden olvasómnak megköszönni a figyelmet, kritikus barátomnak pedig kívánom, ne az én gondolatmenetem kritizálja, helyette minden nap törekedjen arra, hogy a Földet jobb hellyé tegye.