Rózsaszál, itt vagy az életemben,
Nem láttam még tigrist életemben.
Egy angyalka vagy, hófehér szárnnyal,
Lelkem hála neked újra szárnyal.

Tudd, már most sem találom a helyem,
Bőröd akár a legpuhább selyem.
Fejemben már kósza gondolatok,
Ahogy rám nézel, én elolvadok.

Bár láthatnám gyönyörű mosolyod,
Hallhatnám lágy hangodat, kacajod.
Megkaphatsz bármit, tiéd lesz minden,
Ne feledd, nekem te vagy a minden.

Csalódástól vagy még szomorú, vérzel,
Legbelül te is szerelmet érzel.
A lelkedbe a békét elhozom,
Akár, a csillagokat is lehozom.

V čarovnom svete chorý les rastie,
Či ho niekto vylieči, ktovie.
Jeden deň niečo zázračné sa stalo,
Z neba čarovné semienko padlo.

Osamelá ruža ho prosí o pomoc,
Pomôže jej, zaľúbil sa do nej až moc.
Nestratí z dohľadu ani na chvíľku,
Stará sa o Piestika a Tyčinku.

Druhý deň Macík a Králik zničili kvet,
Živému lesu sa zrútil vnútorný svet.
No zrazu kľudný les od jedu vybuchne,
Pomstí zveri, svoje úponky vystrie.

Les má akurát dosť, trápi ho tá háveď,
Uškrtí plešatého, zomri zlý Medveď.
Králika zase strašným jedom otrávil,
Svoju ružu pochová, už všetko stratil.

Csodaország közepén találhatsz erdőt,
Mely évek óta lassan pusztul, vár egy megmentőt.
De egy szép napon még az ég is kiderült,
Valahogy a földbe egy csodamag került.

Magányos rózsa kér nála menedéket,
Ő befogadja, ad neki szállást, étket.
Arra szenteli hátralevő életét,
Hogy megóvhassa a Porzót és a Bibét.

Ám egy nap Maci és Nyuszi a virágot
Tönkreteszik, s megölnek egy világot.
Az erdő nem bírja már, haragra gerjed,
Kinyújtja indáit, mindenhova terjed.

Már semmi sem szeghetné az erdő kedvét,
Haragjában megfojtja a kopasz Medvét.
Nyuszit gyomrot kínzó méreggel eteti,
Halott rózsáját örökre eltemeti.

Ako pripraviť tento úžasný recept, poviem vám,
No najprv desať dekov baconu na kocky nakrájam.
Pór umyjeme a na malé polkruhy nakrájame,
Do panvice olej nachystáme a sporák zapneme.
Na horúcom oleji bacon s pórom osmažíme,
A následne deci bieleho vína nalejeme.
Potom ide smotana na šľahanie, krémový syr,
Dve lyžičky horčice a nastrúhaný údený syr.
Keď sa syr úplne roztopí, potom len osolíme,
Maximálne ešte čiernym korením dochutíme.
Môžeme gnocchi, bo iné cestoviny používať,
Uvarene gnocchi pridáme, môžeme si užívať.
Dobré kým je ešte jedlo teplé, dovtedy podávam,
Chutí vynikajúco, každému odporúčam.

Ezt az ételt hogy készítsék, gyorsan el is magyarázom,
Mindenekelőtt a tíz dekagramm bacont felkockázom.
A megmosott póréhagymát kisebb karikákra szeljük,
Közben serpenyőben az olivaolajat hevítjük.
Megsütjük a bacont, póréhagymát, haladunk a korral,
Felöntjük a készülő ételt egy deci fehérborral.
Ha lefőtt, felöntjük tejszínnel, dúsítjuk kis krémsajttal,
Mustárt teszünk hozzá, megszórjuk lereszelt füstölt sajttal.
Ha elolvadt a sajt, saját ízlésünk szerint megsózzuk,
Túl sok fűszert nem ajánlok hozzá, legfeljebb borsozzuk.
A recept gnocchit ír, de másféle tésztát is vehetünk,
A kifőzött tésztát beletesszük és máris ehetünk.
Amíg még friss és meleg, én azon nyomban feltálalom,
Szerintem kitűnő az étel, mindenkinek ajánlom.

Temná noc, úsvit sa blíži, v diaľke vlk zavýja,
Na hrudi mládenca stromová vretenica sa zvíja.
Mladík sa zobudí, beží za matkou, prosí o pomoc,
Skôr než by mohol jed hada prevziať nad jeho telom moc.
„Matka, prosím, pomôž mi, veď ten strašný had ma zabije!“
„Nemôžem syn môj, vieš, aj ja sa bojím každej zmije!“
Beží rýchlo za svojím bratom, dúfa že ho zachráni,
„Choď preč, brat môj, veď pred tým hadom ani mňa nič nechráni!“
Smútkom v srdci beží ďalej, tam sedí jeho láska,
Dokáže ho zachrániť pred smrťou tá skutočná láska?
Slečna bola statočná, ona od strachu nezamrzla,
No predsa ju nečakane tá hnusná zmija uhryzla.
Za svoj hrdinský čin žiaľ jednu ruku navždy stratí,
On jej bozkom ďakuje, ruku jej nikto už nevráti.

Láska ma trápi už roky, strašne ma to bolí,
Mučí telo, i dušu, rana sa nezahojí.
Len jeden zo spôsobov, aj tak sa to nepatrí,
Spôsobí ti bolesť, čo ti právoplatne patrí.

Počúvať „Nie si môj typ!“ je už dosť únavné,
Ale ani „Iného chcem!“ nie je zábavné.
Ach, Bože, už mi povedz, čím som si to zaslúžil?
Veď roky som v Tebe veril, vždy som ťa slúžil.

Preto sa za teba modlím, moja milovaná,
Si cennejšia, než moja krajina slobodná.
Moje srdce plače, ale na teba dozriem,
Ty nebudeš moja, ja pomaličky zomriem.

Boh mi to odpustí, vždy ma pochopil aj chránil,
Môj život sa blíži ku koncu, nič som nespravil.
Dúfam, za môj čin mi odpustíš aj ty, nevesta,
Klamala si, že ma ľúbiš, Osud ťa potrestá.

A szerelem kínoz,évekig fáj, mindig gyötör,
Kínozza tested, megöli lelked, kerékbe tör.
Megannyi emberi kínból, viszont egy a való,
Okozza veszted, a szerelem nem neked való.

Hallgatni, „Nem vagy az esetem!”, fárasztó kissé,
A „Más kell!” sem válik századjára kellemessé.
Kérlek, Istenem, mondd el, miért pont nekem jár ez?
Hisz nem tettem semmit ellened, fárasztó már ez.

Ezért könyörgöm érted, egyetlen drága babám,
Ajkad érinthessem, fontosabb vagy, mint a hazám.
Szívem is keservesen zokog, ha rád gondolok,
Te nem leszel enyém, én pedig lassan meghalok.

Az Isten megbocsát, megért és sajnál is engem,
Sajnálom, életem lepergett, semmit sem tettem.
Remélem, megbocsátasz eljövendő tettemért,
Hazudtad, hogy szerettél, követsz, a Sors utolért.

Este vagyon, sötét éjjel a hajnal lassan közeleg,
Szegény legény teste felé egy mérges kígyó tekereg.
Ébredezvén az anyjához fut, és kér tőle gyors segélyt,
Mérges kígyó kebelében jelent reá most nagy veszélyt.
„Anyám ments meg kérlek, ronda kígyó az életemre tör!”
„Nem tehetem, édes fiam, hisz fogai, akár a tőr!”
Gyorsan rohan testvéréhez, hátha az majd megmenti őt,
„Kérlek, távozz, édes testvér, találj inkább más megmentőt!”
Fájó szívvel fut a lányhoz, kit ő mindig is szeretett,
Megmenti e őt a kígyótól az igazi szeretet?
Dühvel hajítá el a kígyót, s az sziszegi, hogy: „Harr!”
Még röptében a lány kezébe elegánsan belemar.
E nagy tettéért a szép kislány elveszíti fél kezét,
Szegény legény csókot adva köszöni meg életét.

Vinná je tá matka, ktorá celý deň len pije,
Keď niečo zle sa stane, syna obviňuje.
Vinný je, kto na nevinných vybije svoju zlosť,
Aj ten, kto len sa pozerá a nepovie: „Dosť!“

Vinná je tá slečna, ktorá no prázdnu hlavu má,
Jedlo do seba ešte stále nemierne pchá.
Že nebol som dobrým partnerom, len sa mi smeje,
Čert už jej pomaličky v pekle kotlík hreje.

Vinná je, ktorá sa na mňa už nevypytuje,
Nahovorí sebe, Básnik už neexistuje.
Možno, že odvtedy už jej ďalší vojak dvorí,
No najlepší bojovník je naga, aj keď chorý.

Vinná je, ktorá za lásku len šport považuje,
Ale neskôr snúbencovi už dcérku daruje.
Už dávno nie si na ihrisku, no stále hráš,
Naďalej len klameš, a ako šašo vypadáš.

Vinná, ktorá lásku druhému len predstiera,
Nedá pozor, pečie chlieb, o ne sa stará.
Načo to bolo vôbec dobré, teba sa pýtam,
Veď celý takzvaný vzťah nemal žiadny význam.

Vinná je, ktorá svojej oddanej láske klame,
Mení na holohlavého, skutočného sklame.
Vidím ducha pred činžiakom, trápi ma smútok,
Nie je odpustenie na ohavný skutok.

Vinná je milenka, v posteli cíti vášeň,
Vinná je taxikárka, pivo chce, nie báseň.
Vinná je krajčírka, má podporu, odlieta,
Vinná je žena, čo ma nespozná, no odmieta.

Vinný som i ja, a márne som ja básnik, tvorca,
Aj ja budem raz trestaný, dnes som ale sudca.
V duši baránka, abo kozu uctievaj,
Že žalobca raz trest odpustí, veru nečakaj.