Egy rövid szünet után folytathatjuk utazásunk Utópia szívébe, ahol ezúttal az oktatási rendszert vesszük górcső alá.
Nézzük először az általános iskolákat, hiszen a tudás alapjait sajátítják itt el a fiatal diákok. Itt minden év végén a tanárok ellenőrzik diákjaik fejlődését egy írásbeli teszttel.  A mi szemünkkel nézve talán ez egy drasztikus lépésnek tűnhet egy alig 6-7 éves gyerek számára, de hatékonyságát tekintve a gyermek javára válik. Hogy miért mondom ezt? Példának az egyik Facebookon terjedő feladatot hoznám fel, oldjuk meg az egyenletet: 2 + 2 x 2 + 2 +2 x 2 x 0 = ? Természetesen a helyes megoldás 8. Elszomorító viszont, hogy rengeteg IQ betyár azzal érvel, hogy már pedig a megoldás 0, mert minden szám 0-val szorozva 0. Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Ha van mind szorzás/osztás és összeadás/kivonás is a műveletsorban, akkor balról jobbra haladva kiszámítjuk az összes szorzás vagy osztás eredményét, majd kiszámítjuk balról jobbra haladva az összeadást és kivonást, ahogy azok sorban követik egymást. Nem csak a számtanban vannak hiányosságok egyes embereknél, de csak erről egy külön tanulmányt lehetne írni, így ebbe nem mennék bele most részletesebben.
Lépjünk tovább a középiskolák, gimnáziumok szintjére. Ezek hatékonyságát a tanterv módosításával javították, jelentős sikerrel. Olyan tantárgyat egy diák fejébe erőltetni, ami nem érdekli, teljes időpazarlás. A diákok 4 éves középiskolai tanulmányaik alatt csupán az első évben kötelesek valamennyi humán és reál tantárgyat tanulni, a maradék 3 évben maguk válasszák ki, hogy melyikekkel szeretnének foglalkozni. Természetesen az érettségi-köteles tantárgyak továbbra is kötelezőek maradnak. A tantervben emellett a mindennapi életben szükséges dolgokat tanítják a diákoknak: jogaik, kötelességeik, az adózási rendszer, gazdálkodási -, családalapítási- és szexuális felvilágosítás, stb. Szerintem a mai diákok is hálásabbak lennének ilyen tudásért, az algebra biflázása helyett. Egyes országok már használnak ehhez hasonló oktatási rendszert, és bizonyítottan jobb eredményt értek el, egy „átlagos” iskola diákjaihoz képest.
Tanulmányaik végén a fiatal felnőttek leérettségiznek országuk hivatalos nyelvéből, egy választott idegen nyelvből, tetszőleges számú tantárgyból (legalább 1) és egy általános tudásszintet vizsgáló tesztet is kitöltenek.
Mi is az az általános tudásszintet vizsgáló teszt? Létezik egy „Senki sem tökéletes” (Nikto nie je dokonalý) című szlovák televíziós műsor, ahol az utcán kérdezgetik az embereket olyan dolgokról, amiket szerintem mindenkinek illene tudnia. Volt például olyan, aki szerint az IQ egy betegség. Persze tisztában vagyok vele, hogy a műsorban szereplő egyének jobbára vagy idősek, ittasak, vagy pedig a tanulatlan rétegből összeválogatott emberek, de felháborítónak tartom, hogy szavazati joga (illetve jó pár más jogosultsága) van egy olyan egyénnek, akinek fogalma sincs a legalapvetőbb dolgokról. A teszt felméri, hogy az egyén rendelkezik e a szükséges alapműveltségi szinttel. Ez a teszt nem befolyásolja ugyan az egyén érettségijét, de meghatározza az állampolgárainak anyagi juttatásokról szóló és állampolgári jogait a jövőben.
És hogy mi mindenben van még Utópia hazánk előtt? Legközelebb kiderül.

Folytatás következik.

Az elején szeretném leszögezni, hogy eme fiktív betegség groteszk ábrázolásával nem a nőket kívántam ócsárolni, csak elszomorítónak tartom, hogy rengeteg mai nőt az alább írtak jellemzik. Akinek nem inge, ne vegye magára.


Kurvitisz
Általános jellemzés: A Kurvitisz egy főként nőknél kialakuló betegség, mely valószínűleg az emberiség kezdetétől jelen van. A 21. századra a fertőzött személyek száma drasztikusan megnőtt. Általánosan 14 és 18 év között jelentkeznek a tünetek, de az utóbbi időben a fiatalabb egyedeknél is észrevették a betegség jeleit.
Oka: A Kurvitisszel fertőzött személy kommunikációval adja át a betegséget társainak. A nem megfelelő szülői nevelés szintén növeli a betegség kialakulásának esélyét.
Tünetek: A pácienseket rendszerint tévképzetek kínozzák, pl.: találnak majd olyan gazdag párt, aki mellett a kisujjuk sem kell majd egész életükben megmozdítaniuk. Antiszociális viselkedés figyelhető meg jó pár esetben, mivel csak hasonlóan beteg társaikkal, illetve potenciális partnereikkel képesek emberi kapcsolatot kialakítani.  A beteg továbbá mindennemű aktivitás végzésére lustasággal reagál, kivéve, ha a potenciális partner által szponzorált szórakoztató jellegű tevékenységről van szó.
Gyógyítása: Néhány esetben a Sorstól kapott hatalmas pofon meggyógyítja az érintett személyt.

Az ifjú vasutas az állomáson lődörög,
Nézi, a távolban a gyár kéménye füstölög.
Közben pedig már vízzel teli minden kis vájat,
Heves eső áztatja eme mérgezett tájat. 

A magányos vasutas túl van már nem egy harcán, 
Esőcsepp helyett most mégis könny gördül le arcán.
Nagy szerelmét még mostanra sem felejtette el, 
Neki csak játékszer volt, még mindig nem hiszi el.

A sok csalódás a szívében mély nyomott hagyott,
Így a fiú szíve lassan kőkeménnyé fagyott.
Mintha csak vad tenger lenne, lelkében vihar dúl,
Tudja nagyon jól, még egy csalódást nem élne túl. 

Az éjszakában hallgatja a szél susogását,
Az áthaladó vonatok heves kattogását.
Lassan indulnia kell, hívja a kötelesség,
Tolatónak lenni bizony komoly felelősség.

Engedjék meg, hogy munkám egyfajta koraérett gyümölcseként meghívjam Önöket egy képzeletbeli utazásra. Egy országot fogunk meglátogatni, nevezzük nemes egyszerűséggel Utópiának. Területét, lakosságát, földrajzi elhelyezkedését tekintve megegyezik a mai Szlovákiával. A legjelentősebb különbség viszont a két ország között, hogy itt más társadalmi körülmények uralkodnak. Először is a parlamentet szeretném megmutatni Önöknek, majd összehasonlítjuk a mai Szlovákiával.
Először is, Utópiában nincs pártrendszer, valamennyi képviselő független. Hogy miért van ez így? Mivel itt minden politikában tevékenykedő személynek kötelessége a közjó. Itt minden politikus elsődleges célja, hogy képviseljen minden nemzetiséget, rasszt és nemet, kivétel nélkül. Amennyiben természetesen bebizonyosodik, hogy nem ezt teszi, úgy azonnali hatállyal eltávolítandó a hivatalából. Nos, ez köznyelven nagyjából annyit takar, hogy amennyiben a nép elégedetlen a helyzetével, akkor az éppen hatalmon lévő egyénnek/egyéneknek kötelessége javítani rajta, ellenkező esetben kénytelen(ek) lemondani a hatalomról.
Második jelentős eltérés, hogy Utópiának öt vezetője van, valamennyien egy főiskolát végzett személy átlagkeresetéért dolgoznak. Ebből egyikük az elnök, a másik négy képviselő. Az elnök mellett helyet foglaló négy képviselő, kivétel nélkül, két férfiból és két nőből áll, ezzel fenntartva a közigazgatásban a nemi egyenlőséget. A négyévente megrendezett választásokon, a következő elnököt a nép a korábbi négy képviselőből, szavazással választja ki, majd újabb szavazással dönt az új képviselőkről.
Itt visszatérnék a jelenlegi Szlovákiai helyzetre. Itt a parlament 150 képviselőből áll. Ha a jelenlegi fizetésük vesszük csupán, valamennyien 1961 eurót keresnek (ebbe nem számítottam bele a 2019-ben tervezett, 1000 eurós megemelésről szóló javaslatot), ez kérem kerekítve 3530000 euró évente. Ha még ezen belül számításba vesszük az elnök, alelnök, stb. pótjuttatásait, kerekítve 13000 euró kiadás évente. Az egyéb privilégiumokba (szolgálati autók, filléres ebédek), és azok anyagi értékébe, amiket az említett személyek kapnak, nem szeretnék mélyebben belemenni. Nos, ha bőkezűen is „csupán” 3500000 eurót számolok, Utópia már itt hatalmas lépéssel Szlovákia előtt van, mivel a pénzherdálás helyett a valódi szükségletekbe fektetnek az önös érdekeiket félretéve.
De ha már anyagiak, hogy is néz ki a bérezés Utópiában? A hiedelemmel ellentétben sok munkalehetőség kínálkozik nálunk is, természetesen nem mindenki menne el futószalag mellé dolgozni vagy az utcát söpörni. Utópiában minden, iskolai tanulmányait befejezett embernek, amennyiben az illető képtelen elhelyezkedni, az állam munkát kínál. Ezt egy erre szakosodott hivatal végzi, amely a személy képességei, tudása alapján a lehető legmegfelelőbb munkahelyet biztosítja be. Amennyiben az illető ezt elutasítja, onnan kezdve nem jogosult az állam által biztosított segélyekre. Természetesen egy szaktudással, egyetemi diplomával és egy alapműveltséggel rendelkező egyén fizetését itt sem hozhatják egy szintre. De arra lehetne e mód, hogy a műveltségi szintet megemeljük? Meg e hozható az ember tudásszomja? A következő részben kiderül.

Folytatás következik.

Tisztelt olvasó!

Engedje meg, hogy megköszönjem eme nyílt levélben, hogy továbbra is olvassa műveim. A megtekintések száma immár meghaladta az 1600-t¹, ami nagy örömmel tölt el. Műveimen keresztül, ahogy jó pár versemben is olvashatta, személyesebb kapcsolatba kerültünk egymással. Azzal, hogy lírai módon átadhattam gondolataim Önöknek, részeseivé váltak a történetemnek, együtt voltunk boldogok és szomorúak. Az elmúlt nagyjából fél évben rengeteg pozitív változás történt az életemben, új ismeretségek, barátságok szerzésétől kezdve a tudástáram frissítésén át volt minden.
Sajnos a munkám, és egyéb személyes okok miatt nem jut annyi idő az írásra, és a fordításra, amennyit szeretnék. Jelen pillanatban „A Megoldás” című munkámon dolgozom, társadalmunk jobb megértése reményében, illetve, hogy eme tudást felhasználva hasznot hozhassak vele az emberiség javára. Felmerült bennem, továbbá, hogy korábban megkezdett regényem folytatom, és amennyiben elégedett lennék az eredménnyel, ki is adnám. Természetesen a versek és azok fordításai a jövőben sem fogynak majd el, így kérem, kövesse blogomat továbbra is figyelemmel.

Bagala Zsolt

1. A blog.hu rendszere csupán a linkre kattintásokat számolja, az oldal egyéni megtekintéseit nem, így a pillanatnyi 1630 megtekintés csupán informatív, a valódi szám ennél nagyobb.

Kedysi sme spolu pozerali ako sneží,
No, teraz si už len kus mäsa, ako čas beží.
Ukážeš svoju ozajstnú tvár, dušu otváraš,
Ako keby si bola kráľovnou sveta, zízaš.

Viď, ja zatiaľ v ruke pero pevne držím,
Keď treba, aj viac litrov atramentu kúpim.
Myšlienky napísané, posielam ďalej,
Vtedy keď som šťastný, aj keď túžim po bývalej.

Zdieľam aj vedomosti, to je teraz hlavné,
Ako fungujú stroje, aké sú látky klamné.
Učím sa a učím, aby hlúpy nezostal nik,
Viem odkiaľ pochádza každý slávny básnik.

Svetu sa zmocnili klamstvá a nespravodlivosť,
Ja pracujem aby zvíťazila spravodlivosť.
Prevolajú mi na slávu, píšu o mne básne,
Možno pochopíš prečo vždy stojím na balkóne.

Miért olyan nehéz látható változást hozni az emberek számára? A válasz az agyban található. A megszokottság egyfajta biztonságérzetet nyújt az embernek. A változás, az „új”, a legtöbb embert elbizonytalanítja, vagy félelemmel tölti el. Ha csak egyéni szinten vesszük, akkor is jól látható eme jelenség. Gondoljanak bele, például milyen nehéz az embernek magát rávennie, hogy változtasson az életmódján, többet mozogjon vagy megvonja magától a káros szenvedélyeit (kávé, alkohol, cigaretta, stb.). A társadalmi szinten történő hasonló jelenséggel pedig a tudomány történelme csak úgy hemzseg. Gondolok most azokra a tudósokra, akiknek a felfedezéseit elutasították, mondván, hogy az szemben áll a Szentírással.
A hit úgyszintén egyfajta komfortzónát hoz létre az emberek agyában, ami az emberi közérzetet tekintve egy pozitív jelenség. A baj ezzel csupán annyi, hogy a Bibliát egy hibátlan enciklopédiának vélő társadalom megakasztotta a tudomány fejlődését jó pár évszázadra. A Távol-Keleten, Kínában, több száz évvel a nyugat előtt ismertek és használtak rengeteg olyan találmányt, mely megkönnyítette az életüket, mind a mezőgazdaság, a harcászat, a kémia és a biológia terén is. Csupán összehasonlításképp említeném meg, hogy a vallás, mint olyan, itt is jelen volt, mégsem szabott gátat a tudomány fejlődésének.
Tulajdonképpen mi is az a „Megoldás”? Az én meglátásom szerint az előző részben felsorolt jogi és ökonómiai rendszer teljes átgondolása és teljes mértékben a közjóra fordítása. Ezt egy önkéntesekből álló mikrotársadalommal kéne letesztelni, és amennyiben ez működik, folyamatosan bővíteni és applikálni.
De ne szaladjunk ennyire előre. Mik is azok a mikrotársadalmak? Tulajdonképpen minden nagyobb közösségben levő kisebb közösség mikrotársadalomnak tekinthető. Például, egy család is egy mikrotársadalom, mivel a közösségben belül egy kisebb közösséget alkot. Némely ilyen közösségek hatalmas lépésekre voltak képesek és otthagyták nyomukat a történelem talajában. Ilyenek voltak például a katolicizmus, vagy ehhez hasonlóan a reformáció létrejötte, nagyjából másfél évezredre ezt követően. Ezek az idő múlásával több száz, ezer, millió követőt találtak, bizonyítva ezzel ideáik hatékonyságát.
Vajon van e köze a társadalom létszámának, annak sikerességéhez? Nos, bizonyos szinten mindenképp, de világunkban több olyan mikrotársadalom is létezik, melyek bebizonyították, hogy képesek kis létszámuk ellenére  részlegesen, vagy teljesen önállóak lenni. Különösen figyelemreméltóak az Indiai óceánban található Északi-Szentinel sziget lakói, a szentinelézek, akik a modern világgal a mai napig nem hajlandóak kapcsolatba lépni. Pontos lélekszámuk, nyelvük, kultúrájuk és eredetük emiatt ismeretlen, viszont kimutatható, hogy zárt közösségük tökéletesen működik a modern ember beavatkozása nélkül is.
Úgy tűnik, a modern embernek van még mit tanulnia, de vajon tudunk e tanulni a múltból és a jelenből egy szebb, jobb jövő érdekében? A következő részben kiderül.

Folytatás következik.

Régen még együtt néztük a szállingózó havat,
De tested sajnos már csak egy szétrágott húscafat.
Igaz éned megmutatkozik, lassan kitárulsz,
Mintha királynővé koronáztak volna, bámulsz.

Én, mintha hozzám nőtt volna, úgy tartom a pennát,
És ha kell, literszámra vásárolom a tintát.
Gondolataim, papírra vetve, tovább adom,
Így osztom meg másokkal örömöm és bánatom.

Na meg persze a tudást, hisz most is az a lényeg,
Hogy hogyan működik egy gép, vagy mit tud egy méreg.
Én tanultam és tanítom azt, hogy „térkép e táj”,
És tudom azt, hogy hol lakott Vörösmarty Mihály.

Eme világ mára már csak bűn, hazugság, gazság,
Amin dolgozom, az embereknek kijáró igazság.
Egy szép nap talán nekem kiáltják majd, hogy: „Éljen!”,
Későn tudod meg, hogy miért állok az erkélyen.

Munkám elején arra szeretném kérni Önöket, tegyék fel maguknak a kérdést, Önök szerint melyik szociális probléma van a leginkább negatív hatással a társadalomra? Talán a szexizmus, a rasszizmus, a szegénység, esetleg a hajléktalanság, vagy a bűnözés?
2018 decemberében „A Probléma” című rövid tanulmányomban az emberek leggyakoribb társadalmi problémáit rendszereztem, és bár viszonylag pozitív visszhangot kapott, mégsem voltam túlzottan elégedett az eredménnyel.  Ennek oka, hogy az emberek eme problémákról eleget tudnak, mégis a legtöbben nem tesznek ellene semmit. A valódi kérdés az tehát, hogy lehet e tenni valamit? És ha lehet, valamennyien hajlandóak lennének tenni érte? Jóllehet hibátlan, konfliktusoktól mentes társadalmat létrehozni lehetetlen. Én azonban meg vagyok győződve, hogy van rá mód, amivel nagyban lehetne javítani egyes közösségek anyagi, műveltségi és minőségi színvonalát.
Térjünk most egy percre vissza az első kérdéshez, a probléma gyökeréhez. Személy szerint két tényező kölcsönös hatását emelném ki: a jogszabályok diszkriminatív és példa nélküli rendszerét, illetve a társadalom művelődésre fordított minimális törekvését.
A jognak, itt konkrétan a büntetőjognak, példát kéne mutatnia, hogy az egyén miért törekedjen a szabályok betartására. Jó példa erre egyik személyes tapasztalatom. A minap Pozsonyból utaztam vissza Érsekújvárba az egyik Eurocity gyorsvonattal. Aki esetleg nem ismerné, a vonat ezt a 91 kilométeres szakaszt nagyjából 52 perc alatt teszi meg, úgy, hogy a két város között nem áll meg. Egy rendkívül ápolatlan, hajléktalan fiatalember utazott mellettem, természetesen feketén. Mikor kiderült, hogy nincs jegye, a kalauz kihívta rá a rendőrséget, akik a vasútállomáson várták. Mondanom sem kell, hogy a nagyjából 30 éves fiatalember félvállról vette a dolgot, mivel pénzbírságot úgysem adhattak neki, tette pedig semmilyen következményt nem vont maga után. Mi lenne a helyzet velünk, közemberekkel, ugyanebben az esetben? Nos, a jelenlegi szabályok szerint, a jegy árán kívül a kalauz 10 és 30 euró közötti büntetést szabhat ki ránk, a rendőrség beavatkozásának lehetőségét pedig jobb, ha nem is firtatjuk. Szerintem megegyezhetünk abban, hogy az igazságszolgáltatásból, az „igazság” ami itt hiányzik.
A művelődés támogatásának hiánya a másik alapköve egy romlott gondolkodású társadalomnak. Igaz, nem ez az egyetlen olyan dolog, amibe a makrotársadalmak nem fektetnek elég pénzt. Ha csak Szlovákiát vesszük, a katasztrofális egészségügyi helyzet sem elhanyagolható, amibe például az állam sokkal kevesebbet invesztál, mint például hadseregének fejlesztésébe. Visszatérve, ha jobban belegondolunk, a társadalom vezetőinek alapból nem szívügye, hogy a lakosok túlzottan önálló gondolkodásúak legyenek. Elvégre a mesterségesen lebutított, média által könnyen manipulálható embereknek köszönhetően vannak hatalmon, és ezek biztosítják karrierjüket az úgynevezett „demokratikus választásokkal”.
Mondhatnánk, a rendszer működik rosszul. Felmerül a kérdés, hogyan működhetne jól? Tényleg lehetetlen lenne ezt a szilárd lábakon álló, ám mégis rosszul működő gépezetet egy újra, egy jobbra lecserélni?

Folytatás következik.

Viď, vstúpila si mi do života, 
Tiger, ochranca môjho života.
Anjel s bielymi krídlami,
Ty láska a ja budeme raz my.

Čakám ťa už, som netrpezlivý,
Keď si pri mne zrazu som hanblivý.
Každú chvíľu len na teba myslím,
Zmrznuté srdce láskou roztopím.

Pozerám ako sa usmievaš,
A už na nikoho sa nehneváš.
O čom len snívaš, dostaneš všetko,
Lebo ty pre mňa znamenáš všetko.

Ako ja, aj ty vnútri krvácaš,
Lásku, jak liek, zúfalo zháňaš.
Spojíme navždy naše osudy,
Donesiem ti všetky hviezdy.