Valamennyiünk számára evidens, hogy a rasszizmust megszüntetni teljes egészében lehetetlen. Maga a jelenség nem velünk születik, a társadalomban fellelhető egyenlőtlenségek, a média és egyes individuális személyek terjesztik. Ezt semmi sem bizonyítja jobban, mint a gyerekek. Ha megnézzük őket, láthatjuk, hogy a legkisebb előítélet nélkül játszanak eltérő bőrszínű társaikkal.
Nos bár képzelt államunk, Utópia sem volt képes megszabadulni a rasszizmustól, jelentősen csökkentette az emberek közti gyűlölködést, méghozzá a pozitív diszkrimináció eltörlésével. Mi is az a pozitív diszkrimináció? „A szociológiában a pozitív diszkrimináció, hátrányt csökkentő megkülönböztetés csoportra, személyre vonatkozó jogi, adminisztratív vagy egyéb segítséget jelent, melyre a csoport vagy személy valamilyen szempontból a többséghez képest hátrányos helyzete ad okot. Indítéka a domináns egyén vagy csoport együttérzése, megértés illetve a másik fél követelése vagy tiltakozása a gazdasági és társadalmi igazságtalanság ellen. Szándéka a szolidaritás, az embercsoportok közötti gazdasági vagy társadalmi igazságtalanság enyhítése, vagyis az esélyegyenlőség megteremtése.”
Nos, ezzel a való világban nem ott van a probléma, hogy segítünk a másik emberen, hanem, hogy eme csoport egyedei rendszeresen visszaélnek helyzetükkel. Gyakran emlegetem az ilyen élethelyzetek vitatásánál George Orwell Állatfarm című regényének egyik szállóigéjét: „Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.”
Mit is ért el Utópia a pozitív diszkrimináció megszüntetésével? Ahogy korábban is már említettem, ez a fiktív állam nem pazarolja felesleges dolgokra a pénzt, ezzel növeli a polgárok komfortérzetét, elégedettségét és életszínvonalát is. Ahogy már szó esett róla, Utópiában rendkívül alacsony a munkanélküliség. Az állam biztosít a polgárának tanulmányai befejezése után munkahelyet, amennyiben nem él vele, nem jogosult semmilyen anyagi segélyre (Lásd még: A Megoldás, 4. Rész – Utópia iskolái).
Képzelt államunk a friss párokat lakással támogatja. Ebben élhetnek, nevelhetik utódaikat, majd miután azok új helyre költöztek, a szülők pedig elhaláloztak, a helyiséget egy új fiatal pár kapja meg, és ez így megy tovább. Amennyiben valamelyik polgár abban reménykedik, hogy ha tönkreteszi az így szerzett lakást, és majd újat kap, sajnos el kell, hogy szomorítsam. Ez esetben az állam kifizetteti polgárával a keletkezett kárt, illetve akár megvonhatja tőle abban lakhatási jogát.
Továbbá az állam minden családnak csupán 2 gyerekért fizet támogatást, mivel amúgy is egy családban legfeljebb 2 gyerek megengedett. Ennek oka a túlnépesedés kordában tartása, mely jelenleg is egyike a való világ globális problémáinak. Drasztikus megoldásnak tűnhet megszabni az embereknek, hogy hány gyerekük lehet, viszont az emberiség kb. 4 milliárdos létszámmal lenne képes az ideális fennmaradásra, és mint tudjuk, ez a szám lassan kétszer ennyinél tart.
Ami pedig talán a leglényegesebb, rassztól függetlenül a törvény és a büntetési rendszer mindenkire egyenlően érvényes. Felháborítónak tartom, hogy bizonyos népcsoportok képviselői sokszor a rasszukra való tekintettel jelentősen enyhébb pénz- és letöltendő börtönbüntetést kapnak, mint egy átlag polgár. Persze ez a jelentősebb média- és politikai személyiségeknél is így van, de erről bővebben majd egy másik alkalommal. Tartsanak velem akkor is.

Folytatás következik.

Bezchybná,  jedinečná, jednoduchá rastlina,
Veľa vydrží keď treba, je štíhla, prekrásna.
Nemá veľké potreby, bude klenotom spálne,
V zime ho vonku nenechaj, lebo zamrzne.

Každý, kto túto rastlinu pozná dobre vie,
Keď ho nestrihajú, ako burina rastie.
Keby z nejakého dôvodu konár pustil,
Ten by do pár týždňov znova korene rozpustil.

Aj jeho farebné kvety ťa môžu omámiť,
Daj pozor, každá jeho časť ťa môže otráviť.
Veľa rastlín či zvierat sa ešte nenašlo,
Čo by v sebe takýto silný jed nosilo.

Kvety vonia, no potrebuje starostlivosť,
Je ideálna dekorácia pre domácnosť.
A keď sa stane najhoršie, dôvod báť sa je,
Si v rukách Osudu, protilátka nie je.

A báránybőrbe bújt farkas ördögi lény, 
Semmi sem érdekli, semmilyen teremtmény.
Vissza nem foghatja őt semmiféle lánc,
Neki csak az fontos, hogy legyen buli, tánc.

Elcsábít, könyörög mézesmázos hanggal,
S ha nem kapja meg, rád ordít haraggal.
Bármit megtesz, hogy hódítson némi teret,
Ha muszáj, azt is behazudja, hogy szeret.

Fennhordja orrát, mert, hogy „övé az érdem”,
Mit tettél le eddig az asztalra, kérdem?
Más farkas azt mondta, meglesz minden vágyad,
Nem kell más hozzá, csak tedd szét a két lábad.

Lustálkodj, szórakozz, élvezd ki, hogy lehetsz,
De ne merd újra állítani, hogy szeretsz.
Mosolyoghatsz, de én nevetek majd rajtad,
Ha majd egy fiatal elveszi hatalmad.

Eljöttelek megöntözni,
Lehet lassan öntögetni.
Arcodra majd puszit adok,
Ha pohárba Tátrát kapok.

Prišiel som ta polievať,
Môžeš kľudne nalievať.
Dám ti pusu na obličej,
Len Tatranský mi nevylej.

Klamala si prvýkrát, čil ti to prejde,
Potom ešte tisíckrát, tak to už nejde.
Veď si pre mňa svätý anjelik, ochranca,
Ty vo mne nájdeš kamaráta, milenca.

Klamala druhýkrát, hlava sa mi točí,
Čo už, keď môj svet okolo nej sa točí?
Zhltnem si slzy, predstieram, že nebolí,
So zdvihnutou hlavou trpím kým prebolí.

Mnohokrát klamala, zakričím: "Stačilo!",
Náš vzťah, všetko v plameňoch už zhorelo.
Len myká plecami, nemá ju čo trápiť,
Len aby pravdu nemusela hovoriť.

Veľkým úsmevom mi do očí klamala,
Vraj ma ľúbila, no aj to len klamala.
Falošné slzy a falošný smútok,
Z tvojej strany to bol ohavný skutok.

Megbíztam, hazudtál, megbocsátom egyszer,
Nem tudtam, hogy eljátszod ezt még ezerszer.
Tudtad jól, hogy te vagy nekem a megmentő,
Egy személyben legjobb barát és szerető.

A második hazugság fájdítja fejem,
De mit tehetek, ha őt szereti szívem?
Eljátszom, hogy nem fáj, könnyeim lenyelem,
Kínzó fájdalmat emelt fővel viselem.

Sokadik hazugság, már felkiáltok, "Elég!",
A kapcsolat hazugságok lángjában ég!
Rám néz, vállat von, mint akit ez nem izgat,
Titkolódzik inkább, de nem mond igazat.

Hazug volt a mosoly, hazug, ahogy nevetsz,
Hazudtál akkor, mikor azt mondtad szeretsz.
Hazug volt a bánat, hazug volt a sírás,
Értelmetlen kapcsolat volt, csak ámítás.

Nincs még egy ilyen növény, mely ennyire egyszerű,
Sok mindent kibír, ha kell, karcsú is és gyönyörű.
Te is könnyen tarthatsz otthon, egy igénye sem nagy,
Nálunk télen semmiképp se kint ne hagyd, mert megfagy.

Nagy az élni akarási vágya, ez is igaz,
Nem metszed rendszeresen, úgy nő, mint a gaz.
Valami oknál fogva egy ágacskát elereszt,
Ha vízhez jut, pár hét és újra gyökeret ereszt.

Szép színes virága lehet számodra igéző,
De jól vigyázz vele, mert minden része mérgező.
Az ember eddig nem sok hasonló növényt talált,
Mely egy levélben magában hordozza a halált.

Gondoskodj róla, és csodás látványt nyújt a szemnek,
De vigyázz, mérge halálos állatnak, embernek.
És ha mégis megtörténik a baj, jogosan félsz,
Mert jóformán csak a Sorstól függ, hogy meghalsz vagy élsz.

Egyik testvérem szlovák, ő mélyen megvet, 
Másik testvérem magyar, ő meg kinevet.
Ki vagyok én, ezt mondják meg nekem kérem, 
Ha magyarként Felvidékre húz a szívem? 

A Felvidéken születtem, itt is nőttem fel, 
Számat először magyar szavak hagyták el.
Ma már leginkább csak egy leintő sóhaj,
Ha meghallom, hogy "Maďari za Dunaj!"  

Nem nép, politikus terjeszti a témát, 
Elfedve ezzel a valódi problémát!
De a túlpartról is csak gyűlölet árad,
Magyar magyarra minden ok nélkül támad.  

Lopott a föld, a himnusz, a címer, ez tény,
Tolvajként nem derülhet erre sose fény.
De ezzel egyik nemzetet sem vádolom,
Egyenjogúság kell, és én ezt pártolom.

Mladý štrekár po stanici hore-dole chodí,
Pozerá, v diaľke komín továrne dymí.
Všetko okolo je celé mokré, vtedy zbadá,
Na celé okolie jedovatý dážď padá.

Náš železničiar celý život len bojoval,
Na líci sa mu už neraz trpký slz kotúľal.
Na svoju veľkú lásku ešte stále nezabudol,
On bol pre ňu len hračkou, ešte sa nepremohol.

Veľakrát sa sklamal v ľuďoch, väčšinou sám bol,
Pomaly za tie roky citovo zamrzol.
Divoké more, ktoré len neustále vrie,
No, ešte jedno sklamanie už neprežije.

Vníma ako fúka vietor v temnej noci,
Ako klepotajú ťažké vlaky na stanici.
Pomaly ale vyráža, má svoju povinnosť,
Veď byť posunovačom je veľká zodpovednosť.